A közösségi oldalak szerepe felértékelődni látszik. Míg az idősebb generációk csak játszótérként tekintenek rá, velük szemben az y generáció, a hálózati gyerekek elsődleges információ és kapcsolati forrásává váltak ezek az új, web 2.0-ás alkalmazásokra épülő internetes szolgáltatások. A hatalmas kínálat közül az egyik legegyszerűbb, mégis legnépszerűbb közösségi platformról, a Twitter-ről még mindig érdemes beszélnünk. A kommunikációnak, a fiatalok információ fogyasztási szokásaik megváltozásával járó átrendeződése megkívánja, hogy a kommunikációs szakma is felismerje az új igényeket, és arra kényszerítse a politikusok, intézmények, cégek kommunikációs és marketing stábjait, hogy egyre hatékonyabb megoldásokat dolgozzák ki, belátva hogy a hagyományos médiafelületek mellett, új csatornákkal is számolni kell. Fontos, hogy megtanuljuk kihasználni a közösségi oldalak táplálta, egyszerre személyközi, de mindemellett tömegkommunikációs jellegű, online, valós idejű promóciós lehetőségeket. Az egyik ilyen legfelkapottabb felületként a Twitter, kicsi kék madarával, alapjaiban változtatta a hírértékű üzenet továbbítás jellegét, tartalmát és hangvételét.

Mindenekelőtt fussunk végig azon, hogy mi is az a Twitter, miről szól, milyen lehetőséget kínál bármelyik egyenrangú regisztrált felhasználónak, hogy miként vállnak újszerű kommunikációs megoldássá. A Twitter egy olyan kommunikációs felület, ahol ugyan kisebb a magyarországi aktivitás, mégis a hírértékű, aktív kommunikáció világszerte jelentős hatékonysággal bír. Az oldal felépítése és működése egyszerű, de pont ebben rejlik a szépsége. Nem kell megtanulni, hogyan kell használni, tehát a Facebook valamint a Myspace átláthatatlan mennyiségű funkcióival ellentétben itt tényleg csak a lényegre, azaz az üzenet átadásra koncentrálhatunk. Minden felhasználó rendelkezik szűkebb vagy kiterjedtebb kapcsolati rendszerrel. Ezek két csoportba különülnek, egyrészről azok, akik követik, tehát megjelenítik főoldalukon az adott felhasználó bejegyzéseit, valamint azok, akiknek bejegyzéseit az adott felhasználó követi. Ez a két csoport nem feltétlenül fedi le egymást, hiszen lehet az, hogy én követem Bono-t, de korántsem biztos, hogy Bono is kíváncsi az én gondolataimra. Ezzel együtt két típusú aktivitással élhet a felhasználó a profilján keresztül. 140 karakterben szöveges üzenetet oszthat meg minden őt követő felhasználóval vagy ugyanilyen karakterszámmal privát üzenetet küldhet bizonyos felhasználóknak, azok csoportjából, akiknek üzeneteit ő maga is követi. A Twitter a blogírás és az azonnali üzenetküldés, a tömeges e-mail funkció ötvözetét biztosítja a felhasználóknak. Így az üzenetek lényege a gyorsaság, a spontaneitás, a szerkesztetlenség és személyesség. Azaz blog, mert az üzenetekre nem vár választ, de e-mail mert konkrét címzetteknek szól. Lényege a folyamatos aktivitás, az állandó friss üzenetek küldözgetése.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért szükségesek ezek a közösségi oldalak, miért nem elég az online magazinokban történő megjelenés, miért nem elég a média, mint közvetítő közeg. Ennek sok oka lehet, egyrészt sokan nem hisznek már a lapoknak, a csökkenő színvonal, vagy például a hírversenyben történő lemaradása miatt. Ezzel szemben egy Csirip üzeneti értéke és hitelessége fényévekre lehet a médiatartalmaktól. Ennek oka, hogy egy személyes profilon jelenik meg a hír, nem pedig ügynökségi és újságírói szűrésen keresztül. És itt persze tekintsünk el a hacker botrányoktól és az ál-celebritásoktól Tegyük fel, hogy képesek vagyunk ráakadni a ténylegesen keresett közéleti szereplő, vagy akár magánember profiljára. A titok, hogy közel érezhetünk magunkhoz őket, úgy érezhetjük, hogy így legbelsőbb titkait is képes lesz megosztani velünk. A személyesség fegyvere így az egyik lehatásosabb promóciós eszközök közé tartozik.

2007 áprilisában tudósítottak arról, hogy Barack Obama létrehozta Twitter-profilját. Ez akkor még csak pletykaként terjengett, de hamar bebizonyosodott, hogy az ál Obama-k mellett ott az igazi is, marketing stábostul. Az amerikai elnök akkorra már a többi fórumon is felvértezte magát a kampány időszakra, volt már többek között Youtube csatornája, és myspace profilja is, amik már akkor nagy látogatottságot mutattak. Obama elsők között azzal robbantott politikusi körökben a Twitteren, nem közleményeket, hivatalos nyilatkozatokat közölt, hanem a döntésekhez kapcsolódó témákat vetett fel, nem direkt üzeneteken keresztül, hanem egyfajta élő beszélgetést generálva. A cél az volt, hogy minél több felhasználó szimpátiáját elnyerje, mint ember, és mint fiatalos aktivista, aki állandóan tesz valamit a közért, hiszen állandóan van miről bejegyzést küldeni.

Fontos azonban látni és felhívni a figyelmet a kezdetektől fellépő veszélyekre. Volt már eset arra, hogy feltörték hírességek profilját, de kisebb fennakadások után ezeket a hibákat hamar lehet már orvosolni. Szintén hasznos szolgáltatás a csirip-eket tematikusan gyüjtő twitter profilok, mert az érdeklődőknek nem kellett követhetetlenül sok hasonló profil bejegyzéseit böngészni, elég a kivonatot olvasni, persze itt már újfent abba ütközünk, hogy létrejött egy olyan szűrő közvetítő közeg, ami ugyanúgy képes szelektálni és manipulálni a sorrenden keresztül és figyelem irányítással, mint egy média felületnek tekinthető magazin szerkesztősége.

A Twitternek azonban az alapfunkciója mellett rengeteg járulékos extra alkalmazási lehetőségei adottak. Ezek közül az amatőr, élő és szubjektív közvetítés lehetőségét fontos kiemelni. Korábban esetleg sms fallal vagy chat lehetőségekkel próbálták még interaktívabbá tenni azokat a konferenciákat, ahol a véleményvezéreket leszámítva a közönség nagy része rejtve marad. A Twitter segítségével még a távolmaradók is követhetik az eseményeket a résztvevők üzenetein keresztül, illetve több résztvevőnek is lehetősége nyílik a véleményformálásra akár párhuzamosan is, a szűk felszólalási időkhöz és a kötött kommunikációs formához képest.

Erdei Zsófia írása